Román-Magyar 3:0, szégyen…

A hónapok, a hetek a napok egyre fogytak, s eljött a nagy nap. A szurkolók hada vonatra szállt, hogy Bukarestben buzdítsa a fiainkat. Pokoli kilencvenperc lesz ez tudtuk. Minden jegy elkelt teltház. És végre elkezdődött a nagy meccs.
Másfél perc telt el, s vezetnek a románok. De mi nem adtuk fel, azonban egy nehézbombázó jött kettő-null. Szertefoszlani látszik a VB álom. S a játék, ez is nem is foci amit játszik a nemzeti tizenegy.

És jött a kegyelem döfés három null. Egy álommal kevesebb. Borzalmas. Lehet ennél rosszabb? Nem szerencsére csak három fával jöhetünk haza. Ha én lennék Egervári Sándor elgondolkoznék néhány dolgon. Korcsmár például miért játszott középpályást, holott eddig kiválóan szerepelt középhátvédként. És egy kérdés: mennyire működőképes az a középpálya amelyből három(!) játékost is le kell cserélni?
Eddig mindig a szövetségi kapitányt volt divat hibáztatni, most  én is ezt teszem. Mester rossz, működésképtelen volt a középpálya, ami összezavarta az egész csapatot. Az eddig megszerzett pontjaink semmit sem érnek… De mint tudjuk jön majd a magyarázat: a matematikai esély megmaradt. Szegény Puskás öcsibácsi forog a sírjában…
Köszönjük, hogy eddig álmodhattunk, négy év múlva ugyanitt…

Bunda…

Csak az a szép zöld gyep… Tisztelni fogjátok valaha is ezt a játékot? Játszotok egyáltalán a játék szeretetéért? Öngólt rúgtatok… Öngólt, nem véletlenül…

1312397658-zXj_4d

Egyszer már írtam a témában egy cikksorozatot  melyben kifejtettem a véleményem a témában. A sorozat óta eltelt majd egy év. Most azonban úgy érzem, hogy ismét „tollat” kell, ragadjak a témában.

Sport és futball barátként figyelemmel kísérem a mérkőzéseket, bajnokságokat, pletykákat, olykor kilátogatok egy-egy meccsre. Sőt hetente egyszer magam is futballcsukát húzok, hogy kergessük másfél órán át a haverokkal a labdát. Mi hobbifocisták a játékszeretetéért tisztán játszunk, szívvel lélekkel.

Nézz, a Föld népe most oly bizonytalan

Kevés az igaz, sok az arctalan (Edda)

Amit ma olvastam az egyszerűen tényleg sok(k). Tudom én hogy amíg fogadni lehet meccsre sosem lesz vége. De ami sok az sok. Példa képek kerülne rács mögé, olyan emberek akikre sportteljesítményük miatt kellene, hogy felfigyeljünk. Gusztustalan undorító. Amikor ilyeneket látok, kezd elmenni a kedvem a futballtól. Megkárosít egy hetente visszatérő élménytől ez a sok csaló. Gusztustalan és visszataszító ez a viselkedés… Nem értem, komolyan nem értem…

„Anyunak, mert megtanított arra, hogy soha ne adjam fel, még akkor sem, ha a csapatom 8-0-ra veszít.” (Declan Hill: Bunda)

Nem értem. Nem igazán értem… Mi sem dúskálunk, nem élünk fényűzően. Amire szükségünk van, az meg van. Élhetnénk jobban sokkal jobban. Csalhatnánk, lophatnánk, de nem tesszük. Élünk becsületesen, tisztességgel.

Pénzért bármit meglehet venni, csak az ember szívet és az ember lelkét nem. Az igazi futball huligánok nem a lelátón vannak…

Éljen Május elseje!

A nagy többség még emlékszik a munka ünnepe alkalmából rendezett nagy felvonulásokra. Ingyen sör, virsli, lufik. Majd következett a rendszerváltás. Az ünnepségek meg maradtak részben; Majálisok, foci, sör virsli pénzért. A munkaadók sem támogatták tovább az eseményeket. Majd a hanyatlás folytatódott, s mára már csak néhány faluban van focikupa, és néhány helyen van még ugyan műsor, de nem az igazi.
Mára maradt a retro felvonulás, kisebb megemlékezések. Vannak ugyan ünnepségek, de ez már nem az ami emlékeinkben él. Az emberek sem az igaziak, feszültek túlhajszoltak, persze vannak, akik még élvezik a munkaünnepét.
Kirándulások barátokkal, ismerősökkel, nevetgélés nyársalás, bográcsozás, esetleg pihenés otthon.
Éljen május elseje!
sz-m-p_majalis
”Zengjen a dalunk, pajtás,
Fákon újul a hajtás,
Fogadjuk a tavaszt dallal!

Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének”
(Májusköszöntő)

 

A skót labdarúgás hanyatlása

Az egyik legkeményebbnek tartott bajnokság a Scottish Premier League. Ám sajnos az egyik legunalmasabb is, már ami a végkimenetelt illeti. Nézzük a számokat: Az elmúlt 27 évben két csapat között oszlott meg a bajnoki cím. Ez rettentően sok év, és rettentően nagy különbségekre enged rámutatni. Ebben az elmúlt majd 30 évben összesen csak 4 alkalommal fordult elő olyan eset, olyan szezon, mikor nem volt benn a legjobb háromban a Celtic vagy a Rangers csapata. Előbbi 43-szor, míg utóbbi 54 alkalommal vitte haza a bajnoki trófeát, mióta 1890-ben megalakult Skóciában az első bajnokság, a Scottish League. Talán a mai fiatalok is látják, és tudják, hogy ez a bajnokság minden évben erről a két alakulatról szól(t). Egészen a tavalyi évig. Akkor már csak a Rangers csapatáról zengett a sajtó. De ekkor már világszerte…

A csapat olyannyira csődbe ment, hogy az egészet cakkom pakk (stadion, edzőpálya stb…) Charles Green mindössze 5.5 millió fontért vásárolta meg. Itt azonban a vesszőfutás nem ért véget. A többi skót csapat ugyanis szavazáson vett részt. A kérdés az volt, mi legyen a csapat sorsa!? Számukra ez nem is volt kérdés. A Rangers FC-nek mennie kellett. Az ember azt hinné, hogy a másodosztályba. De nem. Még csak nem is a harmadik vonalba. Hanem a negyedikbe! Egy biztos, 9 év után, először lesz olyan verseny kiírás idén, mikor a TOP 3-ban, nem lesz ott az egyik csapat, sőt az elkövetkezendő legalább 3 évben sem!

A két csapat erősségét, uralkodását idén is bizonyítja, míg a Rangers 19 ponttal az első a negyed osztályban, addig a Celtic 15-el vezeti az SPL pontvadászatát Skóciában.
Ez a két csapat, és ez az ország már sok jó játékost tudhatott magáénak, és nevelhetett fel. (Darren Fletcher, Kenny Miller, Steven Naismith stb…) De az sem véletlen, hogy ezek a játékosok igen hamar elhagyták országukat, vagy egyáltalán nem is próbáltak benne szerencsét.

Ez a sorozat nehéz a fejlődésre. Most, hogy a Rangers csapata kivonult az első vonalból mégúgy inkább. A zöld-fehér Glasgow-i együttes, már sokszor bizonyította, hogy helyt tud állni a nemzetközi porondon. De győzelemig nem tud elmenni. Hiszen nem tudnak fejlődni, ha minden évben elsők, vagy másodikok a szezon végeztével. Nem véletlen az, hogy már többször is kérvényezték, had mehessenek Angliába játszani. Nem lenne egyedi az eset. Hiszen a többek között a Swansea gárdája sem angol, és még is a Premier League-ben rúgja a bőrt. Mivel a skót bajnokságban kevés a pénz, ezért a Glasgow-i srácok kiegyeztek volna egy angol másodosztállyal is, hiszen azzal is jobban járnának mindenféle szempontból, mint az SPL-el. De ezt nem engedték.

Celtic szurkolóként vallom be Én is, hogy a skót labdarúgásnak egyetlen egy esélye maradt a gödörből való kijutásra, méghozzá az, ha a Celtic csapatát eltávolítjuk onnan, illetve majd később a Rangers-ét is. Hiszen az nem kérdés, hogy ha utóbbi csapat ha újra az első osztályba lesz, akkor bajnoki címekre, kupákra lesz éhes. Ha ez a két csapat nem Skóciában szerepelne, akkor sokkal izgalmasabb lenne. A 12 csapatos skót első osztály második, illetve tizenegyedik helyen szereplő csapatai között, összesen 9 pont a differencia. Ezek után kérdés? Nem! Egyértelműen izgalmasabb volna a Celtic nélkül a kiírás. Ha megnézzük az örök ranglistát, akkor láthatjuk, hogy a harmadik, negyedik és ötödik helyen tanyázó csapatok, mindössze 4 aranyéremmel állnak a helyükön.
A vezetőségeknek is be kellene látnia Európában, hogy ez így cseppet sem jó. A többi csapatnak kevés az esélye, míg a nagy, folyamatosan csak nyer.
Miért is unalmas? Hát ezért… Miért hanyatlik? Hát ezért…

– Michael